Song of Solomon

Hungarian Bible: Song of Solomon

1:1 Énekek éneke, mely Salamoné.

1:2 Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival;

1:3 A te drága kenetid jók illatozásra;

1:4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!

1:5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;

1:6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;

1:7 Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,

1:8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!

1:9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

1:10 Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,

1:11 Arany lánczokat csinálunk néked,

1:12 Mikor a király az õ asztalánál ül,

1:13 [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,

1:14 [Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt,

1:15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,

1:16 Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges,

1:17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,

2:1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.

2:2 Mint a liliom a tövisek közt,

2:3 Mint az almafa az erdõnek fái közt,

2:4 Bevisz engem a borozó házba,

2:5 Erõsítsetek engem szõlõvel,

2:6 Az õ balkeze az én fejem alatt van,

2:7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

2:8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ,

2:9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.

2:10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:

2:11 Mert ímé a tél elmult,

2:12 Virágok láttatnak a földön,

2:13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét,

2:14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban,

2:15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,

2:16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,

2:17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak:

3:1 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,

3:2 Immár felkelek és eljárom a várost,

3:3 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:]

3:4 Alig mentem vala el azoktól,

3:5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

3:6 Kicsoda az, a ki feljõ a pusztából,

3:7 Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,

3:8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,

3:9 Hálóágyat csinált magának Salamon király

3:10 Oszlopait ezüstbõl csinálta,

3:11 Jõjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,

4:1 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,

4:2 A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,

4:3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,

4:4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,

4:5 A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske,

4:6 Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok,

4:7 Mindenestõl szép vagy, én mátkám,

4:8 Én velem a Libánusról, én jegyesem,

4:9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,

4:10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!

4:11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,

4:12 [Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!

4:13 A te csemetéid gránátalmás kert,

4:14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,

4:15 Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,

4:16 Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,

5:1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,

5:2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,

5:3 [Felelék én:] Levetettem ruhámat,

5:4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán,

5:5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,

5:6 Megnyitám az én szerelmesemnek;

5:7 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik,

5:8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

5:9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,

5:10 Az én szerelmesem fejér és piros,

5:11 Az õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany;

5:12 Az õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,

5:13 Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,

5:14 Az õ kezei aranyhengerek;

5:15 Az õ szárai márványoszlopok;

5:16 Az õ ínye édességek,

6:1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]

6:2 Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,

6:3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,

6:4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,

6:5 Hatvanan vannak a királynék,

6:6 És az én galambom, az én tökéletesem,

6:7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,

6:8 A diófás kertekbe mentem vala alá,

6:9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem

6:10 Térj meg, oh Sulamit!

6:11 

6:12 

6:13 

7:1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,

7:2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,

7:3 A te két emlõd, [mint] két õzike,

7:4 A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony;

7:5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,

7:6 Mely igen szép vagy és mely kedves,

7:7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,

7:8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,

7:9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,

7:10 Én az én szerelmesemé vagyok,

7:11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre,

7:12 Felkelvén menjünk a szõlõkbe,

7:13 A mandragórák illatoznak,

8:1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,

8:2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,

8:3 Az õ balkeze az én fejem alatt,

8:4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

8:5 Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,

8:6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,

8:7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:

8:8 Kicsiny húgunk van nékünk,

8:9 Ha õ kõfal,

8:10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,

8:11 Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,

8:12 Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:

8:13 Oh te, a ki lakol a kertekben!

8:14 Fuss én szerelmesem,